Sértődés.
Neki sok lájk, nekem nem. Gonosz olvasók.
Vonat haza, zakatol, kattog, kattogok, kattogunk, nem sokáig....
Fémdobozok nyitnak, nulla-ötös meg kicsikék.
Varázslat, levegőben, kész.
Mindaketten készen, a vagonban, nemdohányzóban, mindenki között.
Tépve.
Leszakadt a világ, hullámos függöny.


Most zene, pihi, nyugi.
Nemsokára buli, pörgés, nem csak sör.
Napok óta készen, képünk a falon SZIR-en.
Zavar, blokkzavar, jelzőzavar, jelzőfelvágás. Agyzavar.
Ennyi.
Most nyugi van, lazán, szavakkal, nemsok van bennem.
Indulás, lassan, gyorsul, nem eléggé.
Buli után poszt, lájk, bumm, olvasd.


Hallgassátok zenét oldalt, ma József Attila a dalszövegírónk, sosem gondolta volna hogy egy zöld ködben, egy szétesett világban, pár beszakadt agyban az ő sorai indítják az életet majd. Nembaj, így kell lennie.
Give me more happines!!
G
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.