Sziasztok!

KB. azért írok csak mert most lett kurvára elegem. Aki ismer tudja alapból nem rosszak a körülményeim, megvan mindenem, jól keresek. Sokan még irigyelnek is. Azt hiszik a nőkön kívül mindenben szerencsém van.
Kurvára nem így van.
Éhes vagyok. Hogy miért írom ezt le majd kiderül.
'96-ban váltak el a szüleim. Akkor annyit fogtam fel az egészből, apát kevesebbet látom. Nagyon szar volt, pedig nem is tudtam mi lesz belőle.
Most 2011 van, eltelt 15 év. Ott tartok hogy anyámék már reggel óta veszekednek, most épp az ebédlőasztalnál. Azután megkérdezi miért nem megyek ki enni. Majd ha felszívódnak a konyhából. Nem vagyok hajlandó őket hallgatni. Ha kicsit jobban beosztottam volna a fizetésem már leléptem volna. Valahol ettem volna, azt estig csak ellettem volna amíg elalszanak.
Évek óta ezt hallgatom ahogy egymást osztják. Utána meg reklamálnak hogy halkítsam le a zenét. Meg a nagy lófaszt fogom. Nem vagyok rájuk kiváncsi. Ezért szól mindig a zene. Ezért néznek sokan hogy miért zenére tudom a legjobbakat aludni, miért szól 0/24-ben valami a közelemben. Megszoktam. Éppúgy ahogy az állandó útonlétet. Persze van aki beszól hogy állandóan csavargok. De őszintén, egy meccs után tizeniksz sörrel az agyban a Nyugati aluljáróban is jobb mint itthon. Pedig ott nincs internet, nincs kényelmes ágy, nincs házimozi. De akad nyugalom. És vehetek magamnak bármit, ha nyugalmat nem tudok. A mamám kérdezi mindig miért vannak 60-80 kilóméterre a barátnőim, nem lenne jobb ha helyben lenne, nem kéne utaznom állandóan. Nem. Imádok utazni, bámulni ki a vonat ablakán, zenét hallgatni, vagy az alkalmi útitársakkal beszélgetni. 
Minden este bulizok ha ráérek. Nem azért mert akkora party-fan vagyok. Csak ha már úgyse akarok itthon lenni legalább kihasználom az időt. Megpróbálom élvezni az életet. Valahol szerencse is mert ha itthon ülnék szegényebb lennék rengeteg élménnyel. De most kettőre mennék focizni, elötte enni akarok. Legalább addig lehetne nyugalom. Amíg nincs nyugalom nem mászok ki a hangfalak közül. 
Majd lesz valahogy. Mindig ezt mondom. Alig vártam hogy elvégezzem a középsulit, kereshessek itthagyhassam őket. Utána alig vártam hogy OKJ-vel végezzek, kereshessek, leléphessek. Aztán segédtiszti végét vártam ugyanezért. Illetve majdnem. Pesten kurva jó volt, csak úgy hétvégékre felesleges lett volna váltani. Mostmár minden rendben van, legkésöbb a nyáron lépni is akarok. Csak nem tudom mire várok. Talán valami csodára hogy ez változik. Talán csak nem vagyok elég határozott. Nem tudom.
Mindenestre el lett baszva ez a történet rendesen '96-ban. De ez van. Azért nézem az előnyeit. Sok tapasztalatot kaptam, sokkal bonyolúltabb volt minden mintha tökéletes lett volna körülöttem a világ. De mindent amit átéltem megtanultam kezelni, megtanultam csak magamra figyelni. Hogy önző lennék? A barátaim nem ezt mondják. Ja hogy van akivel szemben az vagyok? Asszem jogos. Megértem az öcsémet hogy jó neki Angliában. Nyugi van. Na asszem ennyi panasz elég, most ideiglenesen itt is nyugi van, eszek gyorsan azt go focizni.
GeryG

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.